Országtanulmányok

Egyes országok mobilitási szakpolitikái (összegző tanulmányok)

A hallgatók mobilitása Európában (2001–2012) a KSH adatai alapján.

Ausztrália és Új-Zéland

Mindkét vizsgált ország, Ausztrália és Új-Zéland is „nettó importőr” a nemzetközi felsőoktatás területén, hasonlóan az Egyesült Államokhoz és Kanadához. Míg azonban az észak-amerikai országokban ennek oka az ottani egyetemek dominanciája, valamint az alacsony mobilitási hajlandóság (külföld tekintetében), addig az óceániai térségben a már részlegesen bemutatott társadalmi, illetve pénzügyi okok vezettek idáig.

Csehország

Csehországban az előző évezred végén mérhető igen alacsony szintről folyamatos növekedés tapasztalható mind a kifelé, mind pedig a befelé történő mobilitás tekintetében. A legnépszerűbb célország magasan Németország, majd Franciaország, de jelentős az Ausztriában, Spanyolországban, Hollandiában, Olaszországban, Portugáliában, Finnországban és az Egyesült Királyságban tanulók létszáma is.

Dánia

A többi skandináv államhoz hasonlóan – fogadó ország, a mintegy 226 ezer hallgató több mint 10 százaléka volt külföldi. Dániában minden dán állampolgár, illetve az Európai Unióból és Európai Közösségből érkező hallgató számára az állami intézményekben és a legtöbb magán intézményben is ingyenes az oktatás. A diákok megélhetését a Dán Oktatástámogató Ügynökség által felügyelt és kezelt Állami Oktatási Ösztöndíj és Hitelrendszeren (SU) keresztül támogatják.

Dél-Korea

Dél-Korea a küldő országok közé tartozik: 1985-ben 24 ezren, 1995-ben már 106 ezren, 2007-ben pedig 218 ezren tanultak külföldi felsőoktatási intézményben, a fő célországok pedig az Egyesült Államok, Kína és Japán. Jóval kevesebb külföldi tanul Koreában, mint amennyi koreai tanul külföldön, azonban számuk jobban nő, mint az ellentétes irányú tudásáramlásé. Míg 2003-ban 12 ezer külföldi hallgató volt Koreában, 2008-ra számuk 64 ezerre nőtt, ami következménye a kifejezetten ezirányú kormányzati felsőoktatás-politikának.

Egyesült Államok és Kanada

Az angol nyelvű országok a nemzetközi hallgatói mobilitás meghatározó szereplői nem pusztán fogadó, hanem kiindulási oldalon is. Ennek oka egyrészt a nyelvi meghatározottság, hiszen a fejlett világban a XX. század második felétől kezdve egyre inkább érvényesül az angol nyelv dominanciája. Másrészt nem tekinthetünk el attól a ténytől sem, hogy a tudomány nyelve mára szinte kizárólagosan az angol lett. E folyamatokat tovább erősíti két tényező: az angolszász országok felsőoktatási intézményeinek dominanciája a felsőoktatási rangsorokban, valamint az angolszász országokban élők magas jövedelmi színvonala.

Egyesült Királyság

Az Egyesült Királyság történelmileg kialakult helyzetének köszönhetően kiemelt szerepet játszik az európai, és az elmúlt évtizedekben már a világszintű hallgatói mobilitás területén is. A mobilitás gazdasági, társadalmi hatásait, a mobilizáció előnyeit nagyon hamar felismerték az Egyesült Királyságban. Ennek köszönhetően kormányzati, ágazati és felsőoktatási intézményi szinten is kiemelten kezelik ezt a területet. Az ezredfordulón indított kormányzati programokban, a különböző ágazati, valamint intézményi stratégiai dokumentumokban is hangsúlyosan jelent meg a mobilitás témaköre. A mobilizációt a szakpolitikai dokumentumok az elmúlt években elsősorban a nemzetköziesedés részeként tárgyalják, a nemzetközi mobilitás pedig ennek alapvető eszközévé vált. De míg 2005-ben a külföldi hallgatók vonzása szerepelt kiemelt célként, az elmúlt években egyre hangsúlyosabban vetődik fel a dokumentumokban a kifelé irányuló mobilitás fokozottabb támogatása.

Észak-Európa

A skandináv országokra jellemző a felsőoktatási mobilitás erőteljes ösztönzése, ennek részeként mind a befelé, mind a kifelé irányuló mobilitás mértékét szeretnék növelni.

Finnország

Finnországban a statisztikák szerint 2010-ben több mint 10 ezer finn diák tanult legalább 3 hónapot külföldön. Ez a szám az utóbbi években nőtt meg jelentősen, míg a Finnországban tanuló külföldi diákok száma a 2000-es évek elején ugrott meg nagy mértékben, majd stabilizálódott az évtized végére. 10 év alatt a külföldön tanuló finn diákok száma mintegy 50%-kal növekedett, ugyanakkor a Finnországban tanuló diákoké majdnem megduplázódott. A külföldön tanuló finnek kétharmada valamilyen európai felsőoktatási intézményben folytatja tanulmányait, és a Finnországban tanuló külföldiek 80%-a is Európából érkezik az országba. Ugyanakkor Ázsia részesedése mindkét csoportban számottevően emelkedett. Programok szerinti megoszlást vizsgálva a mobilitás mindkét iránya esetében az Erasmus program döntő fölényét látjuk: a Finnországba érkező hallgatók 74,5%-a, a külföldi egyetemeken hallgató finnek 48,5%-a az Erasmus programban vesz részt.

Írország

2010-ben az ír kormányzat – összhangban a gazdasági megújulást célzó nemzeti stratégiával – egy magas szintű testületet (high level group on international education) állított fel, amelynek célja egy, a nemzetközi oktatás támogatását célzó nemzeti stratégia megalkotása volt. 2010-ben elkészült az Investing in Global Relationships: International Education Strategy 2010-2015 című jelentés. Az elmúlt években a nemzetközi hallgatói mobilitáshoz kapcsolódó szakpolitikai lépéseket elsősorban ez a stratégia határozta meg. A célok között szerepelt a befelé irányuló hallgatói mobilitás elősegítése, Írország elsődleges partnerországaival való együttműködések kialakítása, a kifelé irányuló hallgatói és oktatói mobilitás támogatása. A 2011–2014 közötti oktatási ágazati stratégia (Department of Education and Skills, Statement of Strategy 2011–2014 c. dokumentum) a nemzetközi oktatás erősítését is fő céljai között szerepelteti. Ez a dokumentum is kiemelten kezelte a nemzetközi hallgatói mobilitás fokozását, nemzetközi együttműködések, kapcsolatok kialakítását.

Kelet-Ázsia

A 20. század közepétől a kelet-ázsiai gazdaságok erősödésüknek köszönhetően megjelentek a globális piacon, ahol egyre nagyobb befolyást szereztek. A folyamatban élen jártak a Kis Tigrisek (Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr, Hongkong), amely országok a globalizáció és a nemzetköziesedés céljának elérése miatt egyre nagyobb figyelmet fordítottak az oktatásra és a kutatás-fejlesztésre is. Az 1980-as, és még inkább az 1990-es évek felsőoktatási reformjai voltak azok, amelyek a felsőoktatás expanziójával párhuzamosan hangsúlyosabbá tették ezekben az országokban a hallgatói mobilitást is: az ország versenyképességének növelése és a nemzeti sikeresség érdekében kormányzati stratégiai cél lett az egyre fejlettebb eszközrendszer kiépítése mind a kifelé, mind a befelé irányuló hallgatói mobilitás fokozására egyaránt.

Kelet-Közép-Európa

A kelet-közép-európai térség országai a hasonló felsőoktatási rendszereken túl a mobilitási tendenciák és eszközrendszerek tekintetében is azonos jegyeket viselnek. Alapvetően küldő országokról beszélhetünk, azonban mind a kifelé, mind a befelé irányuló mobilitás mértéke – egyelőre – csekély, noha növekvő tendenciát mutat. E növekedés elsősorban az európai ösztöndíjprogramoknak (pl. Erasmus) köszönhető, a többi kezdeményezés egyelőre kisebb szerepet játszik a mobilitásban.

Lengyelország

Lengyelország felsőoktatási rendszerében tanuló külföldi hallgatók száma folyamatosan növekszik. A 2010/2011-es tanévben összesen 21 500 tanuló (az összes diák 1,2 százaléka) volt külföldi, a legtöbben Ukrajnából, Fehéroroszországból, Norvégiából és Svédországból érkeztek (Európából összesen 15 000-en). A mobilitás növekedését a pénzügyi ösztönzők mellett a lengyel egyetemeken terjedő idegen nyelvi képzés, a határokon átívelő képzési programok jogi szabályozásának rendezése, illetve a lengyel felsőoktatási intézmények népszerűsítése is segítette.

Németország

Németországban egyre nagyobb szerepet játszik a felsőoktatás nemzetköziesítése, a mobilitás növelése. A német szövetségi kormány a 2008-ban elfogadott nemzetköziesítési stratégiában (Strengthening Germany's role in the global knowledge society. Strategy of the Federal Government for the Internationalization of Science and Research) célul tűzte ki, hogy 2020-ra a felsőoktatásból kilépők legalább fele rendelkezzen valamilyen külföldi tanulmányi vagy kutatási tapasztalattal, s legalább húsz százalékuk végezzen el legalább egy szemesztert külföldön.

Románia

A többi kelet-közép-európai országhoz képest Románia felsőoktatási mobilitása fejletlen, azonban lassú emelkedő tendenciát mutat. Az EUROSTAT adatai alapján 2008-ban és 2009-ben is mintegy tízezerre volt tehető a külföldön tanuló román hallgatók száma. Az ország az ösztöndíjprogramok mellett az egyetemi tanulmányok elismerésének rendszerével, az ECTS bevezetésével, valamint az Európai mobilitási kezdeményezésekben történő részvétellel igyekszik elősegíteni a mobilitást (Erasmus Mundus, CEEPUS, Tempus, ASIA). A kimenő mobilitás fő célországai Franciaország, Németország, Olaszország, az USA és Magyarország.

Svédország

Svédország mobilitási politikájára és statisztikájára vonatkozóan meglehetősen kevés adat és információ áll rendelkezésünkre. A 2010/2011-es tanévben 26 600 svéd hallgató tanult külföldön, az ezt megelőző 10 évben ez a szám 23 400 és 26 600 fő között mozgott. Ez alatt az időszak alatt több mint megháromszorozódott a Svédországban tanuló külföldiek száma, 2010-re elérve a 46 800-at.

Szlovákia

Szlovákia mobilitásának fő letéteményese a Szlovák Egyetemi Információs Ügynökség (Slovenská akademická informačná agentúra - SAIA). 1992-ben jött létre párhuzamosan a SAIA-val a Szlovák Egyetemi Szövetség a Nemzetközi Együttműködésért (SAAIC), melynek célja a nemzetközi együttműködések támogatása az oktatás és a kutatás területén, különös tekintettel az EU országaira. Jelenleg a SAAIC végzi az Unió Egész Életen Át Tartó Tanulás Programjának koordinálását.

Szlovénia

Szlovénia mobilitásának motorja a Szlovén Humánerőforrás és Ösztöndíj Közalapítvány, amely egyesítette a szétszórtan kezelt programokat, és fél évtized alatt az ösztöndíjrendszer és a humánerőforrás-fejlesztés központi irányítójává vált. A Közalapítvány oktatási és kutatási ösztöndíjakat ír ki, támogatja a nemzetközi mobilitást, valamint naprakész információ-szolgáltatással igyekszik a legtöbb akadályt elhárítani a nemzetközi mobilitás útjából. A szervezet a legutóbbi adatok (2009) alapján kilenc pályázatot írt ki szlovén hallgatók külföldi tanulmányainak támogatására a képzési szintek, a támogatás összege és a tanulmányi idő függvényében.

Tajvan

Tajvan mobilitása a hagyományos kelet-ázsiai trendeknek megfelelő: jelentős a kifelé irányuló mobilitás, a tajvani egyetemek hallgatói elsősorban az Egyesült Államokba és Nagy-Britanniába mennek, miközben kisebb a befelé irányuló felsőoktatási mozgás. A kormány prioritásának nevezte a tanulók és kutatók vonzását, amelytől az ország nemzetközi versenyképességének növekedését remélik. Ennek köszönhetően míg 2006-ban 14 479-en jöttek tanulási céllal az országba, egy évvel később már 17 742-en. A viszonylag szerény mobilitási adatok ellenére Tajvan az Egyesült Államok ötödik legnagyobb küldő országa.