Hullámok hátán a galaxisok nyomában - Interjú Kovács Andrással

kovacs2 smKovács Andrással, az ELTE doktoranduszával kozmológiáról, a hawaii utakról és a szakálláról beszélgetünk, amelyet fogadásból visel.

 

Amikor januárban elutaztam a második hawaii utamra, akkor kezdtem el növeszteni, hogy lássam, milyen ütemben halad a munka” – mesél mosolyogva szakállának történetéről András. A fiatal kutató szeptemberben ment ki Campus Hungary-ösztöndíjjal Olaszországba, ahol jelentős felfedezéseket tett szakterületén, a kozmológiában. Novemberben tért haza onnan, és úgy hitte, mielőtt elindul Hawaiira, pontosabban Oahu szigetére, befejezi az Olaszországban elkezdetteket. Csakhogy nem ez történt, így miután kiért Hawaiira, fejébe vette, hogy addig növeszti szakállát, amíg munkájukat befejezik. „Ez kéthónapos történet, és már rettenetesen zavar, de kitartok, hogy a szerzőtársak is lássák, haladunk előre” – mondja András, hozzátéve, hogy reméli, mihamarabb születik ebből az anyagból egy publikáció, mely akkor lenne igazán nagy dobás, ha a Nature-ben vagy a Science-ben jelenthetne meg.

Amire minden esélyük megvan, hiszen a kozmológia terén végzett kutatásuk igen érdekes eredményeket hozhat. „Mint egy régi típusú földrajzi felfedező, különböző jelenségeket próbálunk azonosítani, például galaxisokat detektálni, majd azokból következtetéseket levonni” – avat be munkájába a kutató.

Mint mondja: ma az általánosan elfogadott kozmológiai modell szerint léteznek hétköznapi anyagok, melyekből, úgy tűnik, igen kevés van, illetve létezik az úgynevezett sötét anyag és a sötét energia. „Ez utóbbi kettő közül mi a sötét energiát vizsgáljuk, amely a legnagyobb és legkevésbé ismert rész a modellben” – magyarázza András, mivel is foglalkozik pontosan. „Amit megpróbálunk egybevetni, az a kozmikus háttérsugárzás – mely az ősrobbanás után keletkezett –, és a csillagok, illetve a galaxisok alkotta szálas buborékos szerkezet.” A projekt, amelyen belül a kutatásokat végzik, Pan-STARRS névre hallgat – ennek a központja található a Hawaii Egyetemen. „Mivel az ELTE is csatlakozott a projekthez, mi is megkapjuk az adatokat, melyeket aztán kiértékelünk” – teszi hozzá András. A fiatal kutató emellett PhD-dolgozatát is írja, miközben arra is rájött, hogyan lehet hatékonyan galaxistérképeket készíteni. „Ha egy elég fényes pacát lefényképezett a távcső, akkor kipipálják, mondván, ott van valami, majd beleteszik egy adatbázisba, így hozzá lehet férni – ezeket az adatokat próbálom összehozni egy mesterséges intelligenciás számítógépes kód segítségével. Rájöttem, hogy ezek az algoritmusok képesek meghatározni: az a paca csillag-e vagy galaxis. Ez a tavalyi hawaii Campus Hungary-utam folyománya, melyből publikáció is született.”

A mai legjobb kozmológiai modellek azt jósolják, és az égboltfelmérésekből eddig az derült ki – magyarázza a kutató –, hogy az Univerzumban található legnagyobb struktúrák nem galaxishalmazok, hanem nagyon nagy üres buborékok. Andrásék azt a területet vizsgálják a Pan-STARRS projektben, ahol tudják, hogy kellene lennie ilyeneknek, de még nem találta meg senki – egészen mostanáig. „Van egy meleg rész a kozmikus háttérsugárzásban, melynek a közepén csücsül egy úgynevezett »cold spot«, azaz
egy extrém hideg régió. Ez pont annyira különleges, mint a Földön a Hawaii-szigetek: van egy hatalmas óceán, melynek a közepén található ez a szárazföld. Arra vagyunk kíváncsiak, vajon van-e még több ilyen »cold spot«, illetve azt is igyekszünk meghatározni, hogy van-e fizikai kapcsolat a kozmikus háttérsugárzás és az ilyen üres buborék okozta effektusok között.”

Kutatási eredményeiket várhatóan a Nature-ben is publikálják.

Bővebben a kutatásokról:
Projekt 1: http://arxiv.org/abs/1307.1111
Projekt 2: http://arxiv.org/abs/1401.0156

A teljes interjú elolvasható a Campus Hungary Magazin 2. számában: