Leuveni élmények

Gyulavári Hajnalka, a Debreceni Egyetem doktorandusz hallgatója négy hónapos szakmai gyakorlatát a Leuveni Katolikus Egyetem (KU Leuven) Vízi Ökológiai, Evolúciós és Konzervációbiológiai Laboratóriumában töltötte. Élménybeszámolójában színes információkat olvashatunk a közlekedésről, a szállásválasztásról, a belga város hangulatáról, az ott élő emberekről és arról, hogy mely ételeket érdemes mindenképp megkóstolni.

Élménybeszámoló a Campus Hungary szakmai gyakorlatról

Abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy tavaly négy hónapot töltöttem Belgium egyik nyüzsgő egyetemvárosában, Leuvenben. A város az ország flamand részén fekszik, tehát hivatalos nyelve a holland. A közel százezer lakosú város a világ egyik legszínvonalasabb és Belgium legrégebbi katolikus egyeteméről, valamint sörgyáráról nevezetes. A városba érkezve a macskaköves utcácskák, téglavörös házak, a központi könyvtár minden negyed órájában megkonduló harangjátéka és a könyvtár előtti téren hatalmas rovartűre tűzött smaragdzöld bogár bűvölt el. Míg saját szememmel nem láttam a várost, egyáltalán nem így képzeltem el: a lakosság számából kiindulva álmos kisvárosra gondoltam, ehelyett vibráló, diákok által birtokba vett egyetemvárosba csöppentem.

Utazás és közlekedés
Magyarországról Belgiumot érdemes fapados járatokkal megközelíteni, a gépek Charleroi reptérre érkeznek, mely Brüsszeltől még legalább másfél órányi utazásra van (busszal és vonattal kombinálva). A reptéren vehetünk buszjegyet ún. shuttle járatra, ezzel közvetlen Brüsszelbe utazhatunk, ám drágább mint a hagyományos jegyek.

Leuven Brüsszeltől kb. fél óra alatt érhető el vonattal. Fontos tudni, hogy a 26 éven aluliak kedvezménnyel utazhatnak a vonatokon. Számukra egy külön bérletet alakítottak ki, amit Go Pass-nak neveztek el. Tíz utazásra szól, az utas maga tölti ki az utazás kezdő és végpontját. Ennek a bérletnek az ára 50 euró körül van, de létezik a felnőtt változata is, ami 76 euróba kerül. Hétvégén érdemes hétvégi jegyet vásárolni, mert a péntek estétől vasárnap estig kezdődött és befejeződött oda-vissza útra csak kicsivel kell többet fizetni, mintha hétköznap utaznánk egy irányba. Tehát majdnem fél áron van a jegy. Ez a hétvégi jegy rövidebb távolságoknál éri meg jobban, ha messzebbre utazunk, akkor a bérletekkel általában jobban járunk. Ezek érvényessége egyébként egy teljes év, egyszerre több ember is utazhat vele (nyilván mindenkinek külön ki kell tölteni egy rubrikát) és ha mégse sikerülne leutazni az összes alkalmat, később könnyedén gazdát találhatunk a felesleges bérletnek.

ch magazin leuven1

Ha már a közlekesésről írok, muszáj megemlíteni a biciklizést is. Rengetegen járnak biciklivel, nemcsak a diákok, hanem a kisgyerekektől a nyugdíjasokig mindenki. A biciklivel való munkába járást az állam is támogatja, egy program keretében minden megtett kilométer után kap pár centet a lelkes bicikliző. Az állomásokon hatalmas, zsúfolásig telt biciklitárolók vannak, de sokan az ingázók közül magukkal viszik a bőröndnyi méretűre összecsukható biciklijüket, melyért így nem kell külön díjat fizetni az utazáskor. A városokban sokfelé láthatunk szülőket utánfutós biciklivel, vagy triciklivel, melyekben sokszor két gyerek is elfér egymás mellett, sőt egyszer láttam egy anyukát, aki 3 óvódás korú gyermekét szállította tandem biciklivel és a hozzá kapcsolódó kisebb biciklivel. Ugyanis a kicsik biciklijét a felnőtt biciklijéhez is hozzá lehet csatolni egy erre kialakított pánttal, így mintegy tandem kerékpárt alkotva a hosszabb távok sem megerőltetőek a csöppségeknek. A biciklizés annyira a hétköznapok része, hogy esőben, sárban sem szállnak le a kétkerekűről, sőt, azt hallottam, hogy ebben az évben amikor télen hó esett (ami nem túl gyakori errefelé) is sok biciklis volt az utakon. A biciklizés a versenysportban is igen népszerű, sokfelé látni profi bringásokat, a flamandoknak még saját Tour de France-uk is van, amit Ronde van Vlaanderen-nek hívnak. 

Mindezek ellenére a nagyobb városok körül állandó reggeli dugók vannak, sokan használják az autójukat, rengeteg ember a lakóhyelyétől távol dolgozik. Azt figyeltem meg, hogy a belgák jóval rugalmasabbak a magyaroknál utazás és ingázás terén, a laborban egy lány például minden
áldott nap két és fél órát utazott oda és aztán vissza, az ország másik végéből. Nem azt mondom, hogy ez a normális, de így is lehet csinálni :) Az egyetemi diákok egyébként ingyenes bérletet kapnak a helyi buszjáratokra, valamint a doktori hallgatók egyetemi biciklit kapnak több
éves használatra. A diákok nagy része azonban saját biciklivel jár, ami ütött-kopott, rozsdás, csörög-zörög, de legalább nem éri őket nagy veszteség, ha a buliból hazatartó diákok viccből a kerítés tetejére, vagy a várost keresztülszelő folyóba hajítják a járművet. Gyakran az is megesik, hogy a járgánynak csak a hűlt helyét találja az ember, ha netán gondatlanul lakatolta volna le. Bár ennek az ellenkezője is megesett, több ízben elfelejtettem lelakatolni a biciklimet a bolt előtt, vagy a lakás előtti tárolóban éjszakázott, mégis mindig ott találtam ahol hagytam. Szerencse kérdése is a dolog.

Szállás
Aki hosszabb leuveni tartózkodásra adja fejét, számítson rá, hogy bár számos kiadó szoba és apartman található a városban, ezek ára meglehetősen drága. Mivel ez egy egyetemváros, nagy a kínálat, de a kereslet is. Érdemes egy-két héttel korábban érkezni és személyesen szállást keresni, mert otthonról a foglalás nehézkes és a legtöbb esetben a tulajdonosak nem hajlanak erre a lehetőségre. Egy diákok lakta házban egy kiadható szoba kb. 12-15 m² körül van, és átlagosan 350 euróba kerül. Ha többen szeretnének együtt lakni, két személyre minimum 27m²-t kell számolni, a studiók és apartmanok ára átlagosan 600 és 800 euró között mozog.

Ezek a bérlemények általában az alapvető dolgokkal felszereltek, de vannak teljesen bútorozatlanok is. Ami érdekes, hogy a legtöbb esetben mosógép nem található bennük, ezért a mosást az utcai mosodákban kell elintézni. Létezik még az ún. együtt élés is, amikor például egy egyedülálló háztulajdonos (leginkább költségcsökkentés végett) kiadja a felesleges szobáit, így egy kis közösség él együtt, mint egy nagy család. A belga lakóházak tipikusan magasak, keskeny utcafronti résszel, a házak inkább felfelé mint széltében terjeszkednek (ennek állítolag egy régi törvény az oka, mely az ingatlanadó mértéket az utcafronti rész nagyságával arányosan határozta meg).

Ha megtaláltuk leendő szállásunkat, a városházán kell regisztrálnunk a bérleti szerződés bemutatásával, majd a rendőrségről érkező járőrre kell várnunk, aki ellenőrzi, hogy valóban mi lakunk-e a bejelentett lakcímen. Ez eltarthat pár hétig és lehet, hogy személyesen nem is fogunk a hivatalos személlyel találkozni, hiszen nem jelzik előre, mikor jönnek. Egy igazolást kapunk az ellenőrzésről, mellyel ismét vissza kell mennük a városházára. (Az egyetemnek nagyon részletes, minden kérdésre kiterjedő angol nyelvű honlapja is van, ahol lépésről-lépésre leírják, mi a teendő a városba történő megérkezéskor.)

Emberek
A belga emberekről általában az volt a benyomásom, hogy nehéz velük igazi baráti viszonyt kialakítani. Bár udvariasak és segítőkészek, eléggé zárkózottak. A helyi lakosság nagy része beszél angolul, ezért a hétköznapi életben nem volt gond a nyelvi akadályokkal. A hivatalos ügyintézés során viszont hollandul volt minden értesítés és papír, szerződéskötéskor gyakran írtam olyasmit alá, amiből egy kukkot sem értettem. Maga a holland nyelv egyébként érdekes keveréke az angolnak és németnek, de talán a némethez áll közelebb. A helyiek szivesen és mosolyogva fogadták, ha az ember próbálkozott pár szót mondani, de amint látták, hogy bajban vagy a nyelvükkel, rögvest angolra váltottak. 

ch magazin leuven3

Időjárás
Ami számomra kissé szokatlan volt, az a belga időjárás. Májusban még nagykabátban, sálban, sapkában jártam, amikor az otthoni hírek szerint már javában sütött a nap, kellemes idő volt. Az orgona anyák napján még épp hogy csak bimbózott. Apropó anyák napja, itt nem május első napján ünneplik, hanem május közepén, viszont van apák napja, ami valamivel egy hónappal később tartanak. Ellenben nincs gyereknap, azt mondják ezt a két napot leszámítva az összes többi gyereknap.

Erről nem teljesen vagyok meggyőződve, ugyanis kiderült, hogy a szülési szabadság lejárta után az anyukák szinte azonnal munkába állnak (3-6 hónap), nincsenek otton évekig a gyerekekkel, mint nálunk. Na de az időjáráshoz visszatérve, egyszer csak ide is elért a tavasz és a nyár (körülbelül 20 fokos átlag nappali hőmérséklettel és viszonyleg sok esővel), virágba és rügybe borultak a fák, az emberek pedig vidáman üldögéltek a kávézók teraszán és kortyolták a finomabbnál-finomabb belga söröket, vagy a városi parkok valamelyikébe mentek, hogy elköltsék ebédre szánt szendvicsüket.

Mivel az egyetemi labor épülete a város központi parkjára nézett, nap mint nap szemtanúja lehettem, amint a szorgalmi időszak alatt a park zsúfolásig telt diákokkal. Akik gyakran egész szeméthegyeket hagytak maguk után, amit másnap az utcaseprők és parkfenntartók eltüntettek, majd másnap kezdődött minden előlröl. Végül a városvezetés megtalált a megoldást, több kukát helyeztek ki a parkba, így a probléma megoldódott.

Szelektív hulladékgyűjtés
A másik szembeötlő különbség az otthonhoz képest a hulladékgyűjtés és annak kezelése. Amikor első nap megérkeztem és a reptéri busszal keresztülhaladtam Brüsszel utcáin, elképedve néztem az utcákat elborító a szemeteszsákokat és papírhalmokat. Később rájöttem, hogy pont rosszkor érkeztem, és nem minden nap nyújt ilyen látványt az utca. Belgiumban ugyanis a szemetet nem kukákba, hanem zsákokba gyűjtik, majd azokat a hét meghatározott napjain, külön-külön szállítják el. Van külön papír, műanyag és fém, zöld hulladék, valamint általános hulladék nap.

A szelektív hulladékgyűjtés ösztönzése miatt az általános hulladékhoz használt barna zsák ára a legmagasabb. A szelektálás pontosságát szúrópróba szerűen ellenőrzik, majd a rosszul szelektálókat először csak figyelmeztetik, majd ha többszöri figyelmeztetés után is hanyagul szelektálnak, súlyos eurókra büntetik. A feleslegessé vált, de még hasznáható dolgokat (konyhai felszerelés, műszaki cikk, bútorok, ruhák) egy erre szakosodott bolt (Spit) veszi át, majd potom áron továbbértékesítik. Ha az ember fia vagy lánya bútorozatlan vagy kevésbé bútorozott lakást talál, első sorban itt érdemes szétnéznie.

Gasztronómia: minden mi szem-szájnak ingere
Mint azt már említettem, igen gyakori, hogy a belgák ebédre csak egy szendvicset esznek és a fő étkezést a vacsora jelenti. A tipikus belga reggeli pedig általában péksüteményből, müzliből vagy valamilyen édes dologból áll: kolbász, felvágott és rántotta szóba se jöhet. Belga ismerőseim megrökönyödve néztek rám, amikor reggelire vígan falatoztam az otthonról hozott finom magyar kolbászt. (Hiába kínáltam őket, csak a fejüket rázták.) Egy másik alkalommal mákos gubát készítettem, szintén otthonról hozott mákból, ugyanis itt azt csak a lengyel boltban lehet megvenni (sokszoros áron), de hiába kínáltam, hozzá se nyúltak. Attól tartottak, hogy valamilyen ópiát származékkal akarom elbódítani őket, végül három napig ettem a hatalmas tál gubát.

A belga konyha egyébként híres arról, hogy velünk ellentétben bor helyett sörrel főznek, odafigyelnek az alapanyagok minőségére és származására. A boltok kínálatában szinte azonos súllyal szerepelnek a ökológiai gazdaságokból származó bio élelmiszerek, fairtrade termékek, ugyanakkor a nagy boltok hűtőpolcain fellelhető az új-zélandi alma és más távoli, egzotikus gyümölcsök. Az ország földrajzi adottságának következtében nem éppen egy éléskamra, azonban almás és körtéskertjeikre igen büszkék a gazdák, ezekből főzik a híres liegi szirupot, melyet azután szívesen fogyasztanak például palacsintához. Bár ahhoz leginkább barna kandírozott cukor dukál, ami valóban nagyon ízletes. Érdekes az is, hogy a palcsinta itt élesztővel készül, ezért a tésztája vastagabb és könnyebb, de a boltokból előrecsomagolva is könnyedén beszerezhetjük.

A gasztronómiáról még oldalakat tudnék írni, de inkább csak felsorolnám mik azok a tipikus belga ételek, amiket feltétlen meg kell kóstolnia annak aki erre jár: aszalt szilvás nyúl sörben főzve, kagyló fokhagymás mártásban, sonkába tekert sajtszószos endívia, goffri, csokoládé és sültkrumpli. A sültkrumplinak itt olyan nagy hagyománya van (és állítólag a belgák találták fel), hogy lépten-nyomon erre az ételre specializálódott sütödéket találunk. Sőt, Brugge-ben még sültkrumpli múzeum is található! 

ch magazin leuven2

A belga sörökről is sokat lehetne írni, szinte minden városnak van saját söre, az országban kb. 800 sörfajtát állítanak elő, de a különleges, alkalmakra főzött sörökkel ez a szám eléri a 8700-at! Ebből mindenki megtalálja a kedvére valót, a gyümölcsös söröktől, a karakteres spontán erjedésűtől a testes barna sörökig szinte minden fellelhető. A nagyobb élelmiszer boltok polcai roskadoznak a választéktól, és ha egy szórakozóhelyen iszunk egy-két pohárral, minden sört a saját poharában szolgálják fel. Egyszer szem és fültanúja voltam egy vitának, ahol a bárpultos nem volt hajlandó felszolgálni a válaszott sört, ugyanis éppen nem volt meg hozzá a megfelelő pohár. Ezen nem is csodálkozom, ugyanis a diákok és turisták előszeretettel teszik el emlékbe a különleges poharakat.

Hogy ne csak a turistáknak szánt kínálatról írjak, a drága és puccos éttermek mellett Leuvenben rengeteg kínai, thai, nepáli és egyéb kis kifőzdét, olasz pizzériákat és arab kebabost találni diákbarát árakkal. Ha egyetemi kártyával (legyen az diák vagy dolgozói) rendelkezünk, akkor az egyetemi menzán kedvezményes áron étkezhetünk. Levesek 1-2 euró között vannak, a főételek pedig 3-6 euróig terjednek. Nagyüzemi konyha lévén jobb, ha nem számítunk kulináris élvezetekre, de a vékonyka pénztárcájú diákoknak ez is bőven megfelel.

Szabadidő
A munka mellett azért a kikapcsolódásra is jutott időm. Szabadidőmben leginkább kirándulni mentem, felfedeztem a nagyobb flamand városokat (Gent-et, Brugge-t, Antwerpen-t, Oostende-t, Brüsszel-t) és megnéztem Európa legnagyobb virágoskertjét Hollandiában (Keukenhof). A vallon részre is ellátogattam egy kajakozás erejéig és Durbuy-ban is tiszteletemet tettem. Általánosságban elmondható, hogy a flamand részen nem túl sok természeti látnivaló található. Az ország ezen részében egymást érik a városok, szinte sehol egy kis erdő vagy egy darabka zöld. Ahol viszont van, arra vigyáznak, és előszeretettel kirándulnak, bicikliznek, piknikeznek az emberek.

Egyszer a Leuvenen keresztülfolyó pataknál egy egész hódcsalád telepedett le, az emberek távcsövekkel és hatalmas objektívekkel lesték és fényképezték az állatokat, még a TV is kinn volt. Aztán pár hét után odébbáltak, mert néhány ittas diák megzavarta a nyugalmukat, vége lett a csodának.

ch magazin leuven4

Vannak gyönyörű régi épületek, kastélyok, várak, városokat keresztülszelő csatornák, hidak. A tengerpartot se úgy kell elképzelni, mint pédául egy mediterrán tengerpartot, vagy a képeslapokról ismert naplementés idillt. A part mentén sok kávézó és étterem található, közvetlen mögöttük pedig a több emelet magas, hatalmas lakóépületek tornyosulnak. A vallon részen sokkal több a mezőgazdasági terület, a szántóföld és a vidék is sokkal változatosabb, itt már vannak dimbes-dombos területek is. Alig vannak viszont szabadtéri strandok, és a termálvíz mint olyan, teljes egészében ismeretlen. Ez meglehetősen hiányzott nekem, bár egy fürdésre alkalmas tavat azért felkerestem a legforróbb hétvégén. Az egyetemen lehetőség volt sportkártya váltására, melynek birtokában az egyetem uszodája ingyensen volt használható, és különböző sportfoglalkozásokra is be lehetett járni. Hogy kicsit ledolgozzak a rámrakódott sültkrumpli, sör és csokirétegből, alakformálásra és zumbára jártam. A sportkártya testvére a kultúrkártya volt, ezzel koncerteket, színdarabokat, mozit, múzeumot és egyéb eseményeket és helyszíneket látogathatott az ember kedvezményesen.

Zárszó
Rengeteget tudnék még írni, és sok olyan dolog is van amit nem tudok szavakba önteni. Nagyon hálás vagyok a Balassi Intézetnek és a Tempus Közalapítványnak, hogy részt vehettem a Campus Hungary Programban. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy éljen egy ilyen páratlan lehetőséggel. Végül egy kis bátorítást nyújtanék azoknak aki még mindig tétováznak belevágni egy külföldi útba. Ezt a mondatot az egyetem egyik kiadványában olvastam, és csekélyke hollandtudásom ellenére is megértettem és szívemből szólt: „Ontdek jezelf. Begin bij de wereld.” Azaz: „Ismerd meg magadat. Kezd a világgal!"