Keresztény misszió Indiában

ch magazin india2Átélni a dél-indiai mindennapokat, megismerni egy számunkra ismeretlen kultúrát, életveszélyesen zsúfolt buszon utazni, együtt étkezni egy érsekkel, rádöbbenni India szegényeinek hihetetlen életére – Mátyás Botond Hunor indiai utazása során ilyen élményeket szerzett. A Pécsi Tudományegyetem hallgatójának egy álma vált valóra, amikor a Campus Hungary Program segítségével keresztény missziókat kutatott Indiában.

Nehezebb támogatást találni annak, aki egy távoli országban, egy másik földrészen akar kutatni? 
Amikor a kutatóutunkat akartuk finanszíroztatni, akkor többfelé is tájékozódtunk, kerestük a lehetőségeket. Végül a Pécsi Tudományegyetem hallgatói mobilitás segítő munkatársai hívták fel a figyelmemet a Campus Hungary pályázatokban rejlő lehetőségekre.

Miért pont a dél-indiai keresztény missziókat kutattad?
A kutatást közösen végeztük a PTE BTK Ókortörténeti Tanszékének és az ELTE Indológia Tanszékének hallgatójával, Ferenczi Rolanddal. A kutatási téma tulajdonképpen kettőnk érdeklődési körének metszete. Roland India történetét kutatja, így ő hozta a topográfiai hátteret, míg jómagam a keresztény vallás iránti érdeklődést. Így egyeztünk meg abban, hogy az indiai keresztény közösség létrejöttének körülményeit és jelenkori helyzetét tesszük a vizsgálat tárgyává.

ch magazin india1

Egy egzotikus országba utazni több szervezéssel jár, mint Európába. Okozott ez nehézséget számotokra?
Az utazás célpontját meghatározta a kutatási téma. A legendák Szent Tamás Apostolhoz kötik az indiai keresztény egyház megalapítását, tehát szinte magától adódott, hogy Szent Tamásnak egykori, a hagyományban élő útját kell végigjárnunk, mely tulajdonképpen Kerala és Tamil Nadu államok tengerparti sávját jelenti. Magyarországról Mumbaiba repültünk, onnan indultunk délre. Itthon kizárólag a repülőjegyet vettük meg előre.

A hatalmas országon belül hosszú utakat terveztetek. Hogyan utaztatok el egyik helyszíntől a másikig?
A közlekedést minden esetben ad hoc módon oldottuk meg, mely jellemzően a legalacsonyabb vonatosztályt jelentette, amelyen Indiában csak a legszegényebbek szoktak utazni. Rendkívül sok élményünk kötődik ezekhez a vonatutakhoz, annak ellenére, hogy a kényelemnek még csak a jelével sem találkoztunk. Több alkalommal is utaztunk 20 óránál hosszabb ideig a vonat padlóján ülve, vagy összenyomódva a helyiek tömegével, de ha újra meg kellene csinálnunk kutatásunkat, egészen biztos vagyok benne, hogy ezt a módját választanám az utazásnak. Meg vagyok győződve arról, hogy így lehet közel kerülni Indiához és az emberekhez, mivel közvetlenül találkoztunk és ismerkedtünk meg a dél-indiai társadalom igen széles részével. Előfordult olyan eset, hogy amíg jómagam katolikus esti zsolozsmámat végeztem, jobbra tőlem egy muszlim házaspár imádkozott Allahhoz, balra pedig egy saiva mantrázott Sívát dicsőítve. 

Milyen volt a fogadó intézettel való kapcsolat?
Fogadó intézetünk, a Balassi Intézet Új-Delhiben működő Magyar Információs és Kulturális Központja rendkívül sokat segített, hogy kutatóutunk létrejöhessen, szinte azonnal segítségünkre siettek, amint felmerült valamilyen probléma.

Egy ilyen különleges út során, és egy ennyire rendkívüli kutatási téma kapcsán biztosan voltak életre szóló meghatározó élményeid.
A legemlékezetesebb egyértelműen az a nap volt, amikor néhány óra alatt sikerült elkészítenünk két, talán legbecsesebb interjúnkat. Reggel érkeztünk meg Changanassery-be, ahol Joseph Perumthottam szíro-malabár érsek rezidenciája található. Tulajdonképpen hátizsákkal a hátunkon sétáltunk be az érseki ház udvarára előzetes bejelentkezés nélkül, de egy órával később már az érsek úr irodájában ültünk. Nagyon kedvesen fogadott bennünket és az interjú végeztével ebédre is meginvitált, ahol az érsekségen élő atyákkal étkeztünk együtt. Amikor kérdésükre elmondtuk, hogy következő állomásunk Tiruvalla lesz, ahol Thomas Mar Koorilos szíro-malankara érsek él, azonnal felajánlották, hogy autóval elvisznek minket. Így történt meg, hogy egyházi járművel érkeztünk meg az érsek úrhoz, aki az ajánlólevelünk hatására soron kívül fogadott minket és készségesen állt rendelkezésünkre.
Emellett mindenképpen rendkívüli élmény volt a SEERI-ben (Saint Ephrem Ecumenical Research Institute) való működésünk, ahol több napra is befogadtak minket, hogy a munkánkat végezhessük. Ráadásul rengeteg szeretetet is kaptunk - a teljes ellátás mellett.

ch magazin india3

Mit gondolsz, a kutatásaidnak meglesz az az eredménye, amit előzetesen elvártál? És itt most nem csak a szakmai fejlődésre gondolok, hanem az emberi oldalára is a dolognak.
Az indiai út rendkívüli hatással volt rám, hiszen India egy olyan ország, melyet csak csodálni lehet. Az ember megtanulhatja az indiai emberek között azt, hogy nem az anyagi világ a legfontosabb, hiszen mérhetetlen szegénységben is lehet teljes, boldog életet élni. Szakmailag mindenképpen hasznos volt ez a kutatás, hiszen attól függetlenül, hogy önéletrajzom egyik legimpozánsabb pontja lett ez az út, illetve több publikáció is születőben van, megtanulhattam azt, hogy hogyan kell rendszerezni és szerkeszteni a különböző forrásokat, hogyan kell azokat kritikailag vizsgálni.

Tapasztalataid alapján kinek ajánlanád a programot?
Minden olyan egyetemi hallgatónak különösen ajánlanám, aki azt tervezi, hogy egyetemi évei után kutatói pályára lép. Rengeteget tud segíteni az a tapasztalat, kapcsolatrendszer, világszemlélet, amihez ennek révén hozzájuthat.

Indiában kilenc féle keresztény egyházfelekezet létezik, melyek eltérő módon magyarázzák történelmüket és eltérő gyökerekhez nyúlnak vissza. Tamás apostol a 12 apostol egyikeként indult Indiába. Az ő nevéhez köti a hagyomány az első dél-indiai keresztény közösségek megalapítását és létrejöttét.