Hírek

Motiváló nemzetközi környezetben tanulni

ch magazin jonkopingA svédországi bevándorlást vizsgálta Vadász Viola, a PTE doktorandusz hallgatója Jönköpingben két hónapon át. A Campus Hungary ösztöndíjnak köszönhetően nemcsak kutatott az őt fogadó egyetemen, de kutatásokat végzett a helyi hivatalokban és iskolákban. „Láttam, hogy milyen sokat jelent az, amit Svédország nyújt a bevándorlók számára” – mondta el Vadász Viola a hazaérkezését követően.

Először utaztál kutatni Svédországba?
A jönköpingi egyetemen 2009-ben Erasmus ösztöndíjjal már volt szerencsém eltölteni öt hónapot. Most azonban nem diákstátuszt, hanem személyzetit kaptam, mint a többi svéd doktorhallgató és tanár, és saját munkaállomást is biztosítottak. Ezúttal azt szerettem volna, hogy a pécsi doktori iskolában végzett tanulmányaimhoz, munkámhoz nemzetközi eredményekkel járuljak hozzá, és mindezt egy motiváló, nemzetközi környezetben tehessem meg.

ch magazin jonkoping3

Milyen volt a fogadóintézet, milyen tapasztalatokat szereztél a tanulmányutadon?
Az egyetem több lehetőséget is biztosított számomra. Először is kaptam egy témavezetőt Klas Borell személyében, aki egyetemi tanárként az integrációs és migrációs folyamatokat kutatja. Az ő segítségével természetes környezetben, személyes interjúk által kutatást végeztem a Jönköpingben élő iráni bevándorlók körében. A svédországi kutatást Magyarországon (is) szeretném folytatni, amelyből egy összehasonlító értekezést készítek majd. Természetesen a megfelelő történelmi, gazdasági, társadalmi háttér és aktuális migrációs, integrációs folyamatok bemutatása mellett. A projekt megvalósításához rengeteg segítséget kaptam személyes megbeszélések, háttéranyagok, adatbázisok, nemzetközi szakirodalom formájában.

Voltak-e olyan meghatározó, különleges élményeid, amelyek felejthetetlenné tették ezt a tanulmányutat?
Például részt vettem a doktori képzés végét jelentő két, számomra nagyon érdekes eseményen. Az egyik, a "kiszegezési eljárás", a „nailing ceremony”, amikor a doktorjelölt szó szerint kiszegezi a disszertációját az egyetem egyik falára, ahol bárki megtekintheti azt a védésig.

ch magazin jonkoping2

A másik esemény egy izlandi doktorjelölt védése volt. Ez azért volt különleges, mert ő angolul írta meg a disszertációját, amit svédül védett meg egy norvég opponens és a nemzetközi bizottság előtt. De a szakmai gyakorlatom során is átéltem különleges élményeket, érdekes volt például két, helyi iskolában történt látogatásom. Mindkettő a Råslätt városnegyedben található, amelyhez sokan negatívan viszonyulnak Jönköpingben, itt él ugyanis a bevándorlók többsége. A Stadsgårdskolanba 7. osztálytól 9-ig járnak olyan diákok, akik lehet, hogy már Svédországban születtek, de a szüleik bevándorlóként érkeztek ide, ez a tanulók kb. 50%-át érinti. A másik iskolában, amelyet Råslättskolannak hívnak, a nemzetköziség aránya még nagyobb, a diákok 95 %-a nem svéd családi háttérrel rendelkezik. Ide legnagyobb számban Szíriából, Szomáliából, Eritriából, Iránból és Libanonból érkeztek a gyerekek. Az általam megfigyelt csoportban 22 kisdiák tanult, közülük 6-an voltak svédek. Ők iskola előkészítősök voltak, a gyerekek 6 évesen kerülnek ide azzal a céllal, hogy megkönnyítsék a beilleszkedésüket, és, hogy fejlesszék alapvető készségeiket, képességeiket. Nagy élmény volt megfigyelni, hogy mindezt hogyan érik el az erre speciálisan kiképzett tanítók.

Érződik, hogy nagy hatással volt rád ez a lehetőség! Mi mindent hasznosítasz ebből a jövődre nézve?
Az az egyetemi és iskolai légkör, amibe kerültem, rendkívül inspiráló, munkára ösztönző és segítő volt, és ez egy nagy hozadéka volt ennek a Campus Hungary által támogatott tanulmányutamnak. Betekintést nyertem a svéd doktorandusz hallgatók világába, ráláttam arra, hogy miként védik saját érdekeiket és miként építik fel saját kutatói pályafutásukat, amelyek jó példaként szolgálnak nekem is. Ez a két hónap nagy hatással volt rám abban a tekintetben is, hogy mennyit számít az egyén szempontjából az az együttműködés, világszemlélet és lehetőségteremtés, amelyet Svédország nyújt a bevándorlók számára. Úgy érzem az ott eltöltött idő rendkívüli mértékben hozzájárult személyiségem fejlődéséhez és szakmai továbblépésemhez.

ch magazin jonkoping4

Volt jó pár érdekesség, ami egyrészt a svéd nép szokásait érinti, másrészt a nemzetközi környezet adta sokszínűségből fakad – mesélte Vadász Viola.
Jönköping közel 90000 lakosával Svédország kilencedik legnagyobb városa. A Vättern-tó déli partján a Nissan és a Lagan folyó kereszteződésénél helyezkedik el. Kedvező fekvése miatt sok éve Svédország egyik fontos kereskedelmi központja. A város nevében a „Jön” szó a „Junebäcken”-ből ered amely egy kis halászkikötő a város nyugati részén, a „köping” szó jelentése pedig piac, kereskedelmi központ.

A svédeknél vannak ilyen vicces dolgok, amiket babonából nem tesznek: például a tortaszeletet sosem döntik el, mindig állva teszik a tányérra és eszik meg, mert úgy tartják, hogy ha eldől, az szerencsétlenséget okoz. A másik a kulcscsomó kérdése: sosem teszik le semmilyen asztalra a bejárat környékére, ez is szerintük rossz ómen.

Ami Svédországban rendkívül finom volt, az a sült hering: a heringet frissen megveszik a piacon, kettészelik hosszában, majd egy mustáros, hagymás, kapros keveréket készítenek, és ezt teszik a hal alsó szeletére. Eztán visszahelyezik a felső haldarabot és vajban kisütik. Ehhez mindig egészben főtt burgonyát tálalnak, amit olvasztott vajjal öntenek le, és természetesen a vörösáfonya dzsem vagy lekvár is elmaradhatatlan az étel mellé.

Desszertként pedig a semla nevű süteményt említeném, amelyre én első találkozásunkkor azt hittem, hogy azzal az ízzel találkozom majd, amelyet a magyar képviselőfánk esetében megszoktam. Nagy tévedés volt ezt hinnem, mert egy teljesen más ízhatás fogadott. Egyrészt a semla tésztája sokkal kevésbé édes, inkább egy kelt, sós kalácstésztához hasonló, másrészt a mandulatöltelék és a tejszínhab egy különleges zamatot ad az egésznek. Akik még érdekesebb ízt szeretnének érezni, ők meleg tejbe teszik bele a semlát, és szinte elolvadva fogyasztják el, ez a régi hagyományos módja is a sütemény evésének. A semlát amúgy húshagyó keddig fogyasztják a svédek, Húsvét előtt befejeződik az árusítása, majd ősszel újra megjelenik a kávézók polcain.

Érdekesség még az üdvözlés kérdése: bemutatkozásnál természetes a kézfogás ott is, de ha már valakivel egy kicsit közelebbi, baráti kapcsolatba kerülünk, akkor az ölelés lesz minden találkozásnál a "hivatalos köszönési forma". Náluk az ölelés kevésbé számít intim dolognak, mint a nálunk oly megszokott puszilkodás - ők leginkább csak a legközelebbi családtagjaikat puszilják meg az arcukon. Itt jegyezném meg, hogy egyáltalán nem hűvös nép a svéd, sokkal barátságosabb, mint bárki gondolja, aki még nem találkozott velük. Engem mindig is szeretettel fogadtak, sosem éreztem semmilyen távolságtartást részükről.