Hírek

Jobbnak lenni, tapasztalni, megérteni

ch magazin nepal2Egy kis kalandvágy, hatalmas kíváncsiság és nyitottság, szorgalom, tudásvágy: mindez jól összekeverve, és már kész az alap, amivel valaki Nepálban (is) szerezhet orvosi gyakorlatot. Podonyi Anna, a Debreceni Orvos- és Egészségtudományi Centrum hatodéves orvostanhallgatója a Himalája vidékén járt, ahol átélte, hogy milyen nehéz anyagi és higiénés körülmények között, de „emelt fővel” dolgoznak az elhivatott gyógyítók. Ahová azért ment, mert fontosnak tartja, hogy új világokat ismerjen meg, s ezáltal jobbnak lenni, tapasztalni, megérteni.

Egy kis kalandvágy azért volt abban, hogy Nepált választottad?
A kalandvágy teljes mértékben motiváló tényező az én esetemben, számomra valami olyasmit jelent, mint a „jobbnak lenni”, „gazdagabbá válni”, tapasztalni, megérteni.
A pályázati időszak alatt még nem volt pontos elképzelésem arról, hogy melyik országba is utaznék szívesen, hiszen több távoli hely is vonzott, azonban mindegyik izgalmasnak, viszont költségesnek bizonyult. A Campus Hungary program támogatásával már elérhető közelségbe került több helyszín, melyhez még hozzájárultak áldozatkész szüleim és az is, hogy 2011 óta aktív tagja vagyok a Debreceni Orvostanhallgatók Egyesületének. Mi tagok felvilágosító előadásokat tartunk a betegségek megelőzése érdekében, a Teddy Maci Kórház program révén pedig játékos foglalkozásokkal segítünk a beteg gyerekeken. Ez azért fontos, mert azok az orvostanhallgatók, akik részt vesznek ezekben a munkákban, pontokat szereznek, így megpályázhatnak külföldi gyakorlati lehetőségeket. Előzetes információk hiányában indultam útnak Nepálba, mindössze az ország iránti fokozott érdeklődésem illetve két útikönyv elolvasása készített fel. Kihagyhatatlan lehetőségnek véltem, hogy egy ilyen csodálatos országba eljuthatok, így hát útnak indultam.

Hogyan történt a kapcsolatfelvétel a fogadóintézménnyel?
A DOE-IFMSA (International Federation of Medical Students' Associations) és a nepáli NMSS-IFMSA közötti kapcsolatnak köszönhetően lehetett jelentkezni a gyakorlat teljesítésére. A hivatalos ügyek intézését részben a helyi, részben a nepáli koordinátor látta el. Ezt követően már én intéztem a részleteket elektronikus úton a kapcsolattartó személlyel.

ch magazin nepal

Okozott-e nehézséget a pályázat megírása, vagy a pályázattal kapcsolatos ügyintézés? Egy ilyen egzotikus helyre való utazáskor gondolom, egészen másra kell figyelni, mintha Európa valamelyik országába menne az ember.
A magyar félnek benyújtott pályázatom, amely egyúttal a nepáli helyigénylés is volt, nem okozott különösebb gondot. A hivatalos ügyek intézésekor különösebben nem számított, hogy távoli országról volt szó, egyedül magamat kellett bebiztosítani megfelelő oltásokkal és vízumokkal, ami nem kis költséggel, kellemetlenségekkel és szervezéssel járt. Úgy gondolom, az ilyen fajta utazások során ezt vállalni kell.

Biztosan volt olyan szakmai különlegesség, egyediség, amelyet csak ott tapasztalhattál meg.
Nos, abban az esetben, ha a higiéniai viszonyok nem megfelelő volta és az aszepszis-antiszepszisre vonatkozó szabályok betartásának nagymértékű hiánya különlegességnek számít, akkor igen. Nem titok, nem gazdag ország Nepál, a királyság leáldozott, azóta csak a javulást remélik. Önkéntes dolgozók százai tevékenykednek országszerte, segítve a jobb életminőség elérését. A vizsgálóeszközök korszerűtlenek voltak, a használatban levő steril lepedők úgyszintén, fertőtlenítő folyadékot nem használnak, bemosakodáshoz is csak Betadint és még sorolhatnám. Számomra az volt a különlegesség, hogy mindezek ellenére emelt fővel, kellő alázatossággal, valamint globális rálátással látják el betegeiket nap, mint nap, erőforrásaikat maximálisan kihasználva. Én azért vagyok hálás, hogy ennek a fajta „különlegességnek” részese lehettem.

Úgy látom, ezt a mentalitást sokáig őrizni fogod magadban, de mit gondolsz, a további munkád során, mennyiben tudod alkalmazni majd mindazt, amit Nepálban tanultál?
Merem azt mondani, hogy számos, leginkább nőgyógyászati esetben, későbbi orvos létem során a Nepálban tanultakat automatikusan alkalmazni fogom.

ch magazin nepal3

Mi volt az, ami leginkább eltért az itthoni tanulmányaidtól, munkádtól?
Nagy meglepetésemre az oktatás angolul folyt, mivel nem csak nepáli, hanem számos más országból is érkeztek hallgatók az egyetemre, akik teljes képzésüket ott töltik. (Bangladesh, Bután, Pakisztán, India, Maldív-szigetek.) Az orvosi egyetemi képzés lényegében nem tér el a hazaitól. Kint létem során elsősorban gyakorlati tevékenységet folytattam a Szülészet- Nőgyógyászati Osztályon, ami magában foglalt angol nyelvű megbeszéléseket, konferenciákat és előadásokat. A szükségszerű vizsgálatokat is meg tudtam kérni az angol nyelvű vizsgálatkérőlapok segítségével. A negyedéves orvostanhallgatók alkalmanként elhívtak tanóráikra. Megelégedettséggel töltött el, hogy az itthon szerzett lexikális és némi gyakorlati tudásomat nagymértékben kiegészíthettem, mélyíthettem a nepáli Tribhuvan Egyetem Oktatókórházában. Összehasonlítva, nálunk még van lehetőség a gyakorlati oktatás növelésében.

Ahhoz, hogy a közeget is jól el tudjuk képzelni, lefestenéd nekünk, hogy például milyen volt az időjárás, a házak, az utcai hangulat?
Mivel nyári, monszun időszakban éltem kinn, minden nap, akár nagyobb mennyiségű eső is esett. Az utcák a legtöbb helyen a városban nem aszfaltozottak, sőt inkább köves vagy földutak, emiatt az esőben és azt követően egészen a száradásig sárosak voltak. Az utak, vagyis maga a város is, poros, szemetes, nagyrészt elhanyagolt. A házak többnyire düledező épületek, elvétve látni egy-egy tisztességesen felépített, tisztább környezettel rendelkező családi házat, üzletet, irodaházat. A közlekedés valami fantasztikus, magánbuszok adott útvonalon közlekedve hívogatják az utasokat, annyi utas jelentkezhet, amennyi felfér és még annál is több. A buszra ritkán kellett várnom öt percnél többet és persze számomra nagyon kedvezményes is volt (20 Ft). Napközben 25 és 28 fok között ingadozott a hőmérséklet, nagyon kellemes, viszont kissé párás az időjárás. Összességében az első megdöbbenéseken átesve nagyon a szívemhez nőtt a város a maga különlegességét megmutatva és a sok-sok jó élmény és a gyönyörű középkori templomok látványa még szebbé tette számomra.

ch magazin nepal4

Egy ilyen távoli ország, más kultúra esetében nem hagyhatjuk ki a kérdést, milyennek ismerted meg az ottani embereket, kollégákat?
Az időm nagy részét a kollégákkal, felettesekkel, az otthoni órákat a fogadó családommal és a külföldi lakótársaimmal töltöttem, így az ő társaságuk határozta meg számomra a kinti lét milyenségét illetve az emberekről, kultúrájukról és országukról alkotott képet. A kollégáim hamar a szárnyaik alá vettek, hamar sikerült beilleszkednem a mindennapi kórházi életbe. Szakmai hozzáértésük, munkamoráljuk lényegében nem tér el a hazaitól, széleskörű lexikális és gyakorlati tudással rendelkeznek, amit viszont rosszabb higiénés és korszerűtlenebb körülmények között kénytelenek hasznosítani. Köztudott, hogy Ázsiában sokkal segítőkészebbek, áldozatkészebbek az emberek. Ezen tulajdonságaikat Nepálban számtalanszor élvezhettem. A kórházban szívesen tanítottak, a rezidensekkel jó barátságot kötöttem, a család lányukként kezelt, az ismeretlenek is készségesen segítettek, legyen az a megfelelő busz választása, eligazítás stb. Bevallom, az ilyenfajta barátságos közeledéssel szívesen találkoznék gyakrabban hazánkban is. Vallási hagyományaikat híven követik, aszerint élik mindennapjaikat, ami nagyon tiszteletre méltó.